A tölgy vagy tölgyfa (Quercus) a bükkfafélék (Fagaceae) család nemzetsége mintegy ötszáz fajjal.
Az egyes tölgyfajok az eocén időszak közepe után kezdtek kialakulni, amikor a kontinensvándorlás, majd az éghajlat jelentős átalakulásai (a jégkorszak eljegesedései és interglaciálisai) jelentősen átalakították a korábbi élőhelyeket, és elkezdődött a különböző ökológiai fülkéket elfoglaló tölgypopulációk alkalmazkodása és genetikai sodródása. A kialakuló fajok géncseréje mindvégig folyamatos volt, amit jól mutat, hogy számos faj máig eredményesen keresztezhető.
A nemzetséget egyes rendszertanászok alnemzetségekre bontják:
Cyclobalanopsis;
Lepidobalanus;
Erythrobalanus.
A Lepidobalanus alnemzetség fajsorai:
Robur (vastag kérgű tölgyek), mint például:
- kocsányos tölgy,
- szürke tölgy,
- kocsánytalan tölgy,
- dárdás karéjú kocsánytalan tölgy,
- erdélyi kocsánytalan tölgy,
- molyhos tölgy,
- olasz tölgy,
- magyaltölgy.
Az Erythrobalanus alnemzetség fajsorai:
Cerris (csertölgyek), mint például:
- csertölgy.
Rubrae (vöröstölgyek):
- vörös tölgy,
- amerikai mocsártölgy.egmunkálható struktúrája miatt. A méhészek kaptáraikban a méhkereteket készítik belőle.
Jellemzően az északi flórabirodalomban, főleg a hegyvidékeken terjedt el:
- Ázsiában 148 faj,
- Amerikában 142 faj,
- Európában 20–24 faj, ebből Magyarországon hét.
- Afrikában csak az északi részen terem néhány mediterrán faj.
- Ausztráliában egyáltalán nem találni, de Új-Guineán szórványosan előfordul
- Dél-Amerikában egy faja él.
Magyarországon különböző fajai (főleg a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy) az erdős puszta öv, a dombságok, valamint 600 m alatt (és a déli lejtőkön) a hegyvidékek meghatározó fái – változatos erdőtársulásokban:
- gyöngyvirágos tölgyes;
- ártéri keményfa-ligeterdő;
- sziki tölgyes;
- melegkedvelő tölgyes;
- cseres–tölgyes;
- mészkerülő tölgyes;
- mészkedvelő tölgyes;
- gyertyános–tölgyes;
- pusztai tölgyes.
Gyógyászati használatuk
Kéreg:
A kéreg szürkésbarna és erőteljesen göcsörtös és barázdált. A fák fiatalabb ágairól lefejtett kéreg (Quercus cortex) tetemes csersavtartalmánál fogva a bőrcserzésére használták, s persze festésre is használták. A kérget április és május környékén gyűjthetjük és könnyen lehámozhatóak. Rézzel keverve lilás színt lehet létrehozni, a skót hegylakók gyapjút színeztek vele. A kéreg a csersav miatt erősen összehúzó hatású. Főzetét belsőleg hasmenés, gyomor- és bélvérzés ellen;külsőleg pedig fagyásos, gyulladásos vagy izzadó testrészek öblögetésére és borogatásra használják. Aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőket is készítenek belőle.
Levelek, termés és virágok:
A tölgy nagyjából a hatvanadik életévénél lesz érett és kezdi el termelni a makkot. A fa leveleiből hasonló célokra használható főzetet lehet készíteni, de valamivel enyhébb hatású. Áprilisban és májusban a jönnek elő a levelek, júniusban sötétzöldre váltanak. A fiatal leveleket, amelyeket a hideg vagy a bogarak tönkretettek, újra kinőnek.
A fák makktermését is gyűjtötték, amelyet megpörkölve „makk-kávéként” fogyasztottak. A makk-kávénak erősítő hatása van, ezért angolkóros gyerekekkel is itatták. Naponkénti fogyasztásával az öregkor krónikus bélhurutbántalmai lényegesen csökkenthetők.
Az egyes fajok termete meglehetősen változatos: cserjék és nagy (mintegy 35 m magasságig) fák egyaránt előfordulnak a nemzetségben. Kérge repedezett.
A lombhullató fajok levele többnyire öblös, karéjos, a mediterrán fajoké rendszerint tagolatlan.
Virága egylaki, redukált: a hím virág szakadozott barkává egyesül, a magányosan vagy csomókban álló termővirágok rügyformák, de a tetejükön kibúvó bibeszál könnyen megkülönbözteti a levélrügyektől. Termése a makk, amit ovális, tojásdad vagy hosszas, pikkelyes vagy bozontos aljú makkcsésze takar.
