A csipkebogyó a vadrózsa gyógyhatású áltermése, melynek legfőbb hatóanyaga a természetes C-vitamin, de ezen felül A-, B1-, B2- és K-vitamint is tartalmaz. A házi gyógyászat talán legismertebb gyógynövénye, hatóanyaga erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszöveteket, betegségek esetén fokozza a szervezet védekezőképességét, segítséget nyújt a fertőzések leküzdésében.
A csipkebogyót hazánkban tájegységenként más-más néven ismerik: csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, bicske, stb. A csipkebogyó áltermése az első őszi fagyok idején érik be, színe érettségtől függően narancssárgától bordó-mélyvörös sznig terjed. Minél sötétebb, annál érettebb, puhább a termés. C-vitamin tartalma az érettséggel folyamatosan csökken. Tápanyag tartalma leszedéskor a legmagasabb. Leginkább szárítani szokták: tisztítás után a termés két végét levágva akár egészben, vagy kettévágva, szőrös magbelét és a magokat eltávolítva.
A csipkebogyót leginkább gyógyteaként használják fel, de készíthető belőle gyümölcsbor, szörp illetve lekvár is. Amennyiben hideg áztatással készítik az italokat, úgy a termés C-vitamin tartalma jelentősen magasabb marad. Háborús időkben a termés húsából lisztet készítettek, melyből pogácsát és kenyeret is sütöttek.
Egyre többen használjuk a természet kincseit egészségünk megőrzésére, gyógyítására, amelyek között a csipkebogyó talán a legismertebb gyógynövényünk.
Az áltermést akár mi is begyűjthetjük, azonban mindig ügyeljünk arra, hogy a környezeti károsanyag-kibocsájtástól védett területről gyűjtsünk. A csipkebogyó gyűjtésére a leggyakoribb időszak az első gyenge fagyok megérkezését követő időszak.
